Prológus

      Egy nyári szerelem. - válaszoltam nevetve a barátnőm kérdésére, ami így hangzott " Mi a legjobb dolog ami megtörténhet veled a nyáron? ". A szőke szépség, ki mellettem sétált, akár egy szupermodell, hatalmas kacagásba kezdett, tudván azt, hogy én nem vagyok flörtölős típus. A lejátszási listámon megszólalt az egyik kedvenc számunk. A Wellhellotól a Rakpart.

     Az éjszaka kellős közepén, csillagos ég alatt, dokkolóból nyomattuk a zenét ezerrel. Össze-vissza ugráltunk és énekelgettünk, mint valami tizenévesek az onedirection koncerten.     Éjfélt ütött az óra. Csak pár ember volt az utcán, akik vélhetően munkából igyekeztek haza. 

- Part. - állt meg velem szemben Izabella. Érthetetlenül vontam fel szemöldökömet, melyre Bella fülem mögé tűrte barna hajzatomat. Megragadta kezemet és a városi strandig el sem engedte. 

   - Ugye te most csak viccelsz velem? Én oda be nem megyek! - rántottam el végtagomat szorításából. Mérgesen néztem rá, mivel hagytam, hogy elhozzon a tini ribik bulijába.

- Én? Soha! Hallod, már csak az évzáró van vissza a suliból. Ünnepeljük meg. - simította meg vállamat, majd a kassza felé rángatott.- Szia Domi! Tudod, Bella vagyok. Ő meg itt a barátnőm - mutatott rám, én meg csak elpirulva álltam ott, mint egy szerencsétlen stréber. De mi tagadás, hisz én tényleg egy szerencsétlen stréber vagyok, aki utálja a piát és a cigit. - beengedsz minket? - ujjaival a szőke tincseit csavargatta.- Persze, jó szórakozást! - és azzal bementünk. 

*Évzáró*

- Hallod, van kedved este eljönni egyet bandázni? - lépett oda hozzám az egyik legjobb haverom. - Jönne Gréti, Bogi, Én természetesen, meg persze Botond is. - sorolta el a "banda" tagjait Tomi. Pár másodperc gondolkodás után, természetesen igent mondtam neki. 

- Nah és hol találkozunk és hánykor? - tettem fel a kérdést egy apró mosoly kíséretében. 

- Mondjuk, este 6-kor, a szokásos helyen. - kacsintott egyet, majd lépett is tovább. 

     Az iskolánk aulájáról tudni kell, hogy körbe van véve fém "pad" szerűségekkel. Mivel a telitalpúm elég kényelmetlen és kicsi volt, ezért levettem magamról, majd helyet foglaltam az egyik szabad ülőhelyen. Kezembe vettem az ajándék csokoládékat, melyeket a tanároknak szándékoztam adni, és elgondolkoztam azon, hogy - miért nem vettem magamnak is? - Telefonom megrezzent. Felvettem, a magam mellé helyezett táskámat, és  elkezdtem benne kutakodni a mobilkészülékem után. - Há, meg vagy! - egy aprót kiáltottam. Szerencsémre nem vette észre senki, mivel mindenki a ballagó nyolcadikosokkal volt elfoglalva. Nah meg azzal, hogy az alsósok hova rohangálnak. 

" Szia, merre vagy? Már átkutattam érted az egész sulit, de sehol sem talállak." - egy apró, görbe vonalacska jelent meg bíborvörös, szeplős arcomon, amikor elolvastam Boti üzenetét. 

" Szokásos helyen vagyok:) " - válaszoltam rá, miután visszaszálltam a földre. Nem tudom mi van velem. Én nem ilyen vagyok. Általában, egy fiú sem tetszik nekem. De ő más. Benne megbízok.

      - Végre meg vagy. - Állt meg előttem Botond, s kezeit széttárta előttem, ölelésért kuncsorogva. Felálltam, és mivel nem volt rajtam a telitalpú cipőm ezért Ő fölém magasodott. Állát ráhelyezte fejem tetejére, s úgy álltunk 3 percen keresztül az aula kellős közepén. 

- Khm, nem akarok zavarni Elza, de be kéne állni a sorfalba mert jönnek a 8.-asok - rántott vissza a való életbe Viki. 

- Hallod, menjünk. - Engedett el öleléséből Boti, majd mind a ketten beálltunk a helyünkre.
     A sulirádióból megszólalt, a már évtizedek óta "népszerű" Ballag már a vén diák című dal. Mindenki elhallgatott, és a lassú léptekkel haladó, általános iskolát végzett tanulókra szegezték tekintetüket. Ha megjegyezhetem, nem olyan nagy dolog szerintem elballagni nyolcadikból. Azt szinte kivétel nélkül, mindenkinek sikerül. DE, viszont már egy diplomát vagy érettségit szerezni annál nagyobb szó. Nah, mindegy is. A "vén diákok" között rengeteg ismerős arc tűnt fel. Például ott volt Ricsi, akinek a szokásos kis perverz vigyora ott ült az arcán, mikor rám pillantott. Vagy akár Dóri, akivel mindig kibeszéltük a pasikat.
     Nagyon szokatlan lesz az örök vidámságot és jókedvet sugározó 8/A, és a kedvességet, szeretetet adó 8/B nélkül. Elballagnak a legjobb pasik is, akiket Bellával a folyosón álldogálva bámultunk, s mikor ránk néztek, elfutottunk előlük. Elballagnak azok a lányok is, akik olyan "swag-nek" képzelték magukat, hogy haspólóba, meg picsagatyába jártak suliba.
     A 8/A kezdte a vonulást, s őket követte szorosan a 8/B. Hasonlóan az eddig elballagott diákokhoz, egy kört írtak le. (Felmentek az egyik lépcsőn, elsétáltak a büfé előtt, majd lejöttek a másik oldalon, onnan pedig egyenesen a sportcsarnokba haladtak tovább, ahol a nekik előre felállított színpadon foglaltak helyet)
     Az ünnepség végén, kifele menet sikeresen megfogtam a hatalmas tömeget.
- Elnézést a késésért, csak kilökték a kezemből a virágot, meg a csokoládékat, ezért értem be az osztályba később. - mondtam meg osztályfőnökömnek a szokásos kis storymat, hogy miért késtem.
- Ülj, le a helyedre! - szigorú tekintete helyett, most egy mosolygó, jókedvű tanárnő nézett vissza rám. Biztos, azért volt jókedve, mert legalább nyáron nem fogom a kifogásaimmal az őrületbe kergetni. - Hát, most is egy év van mögöttünk, s annak a munkája. Büszke vagyok rátok, hisz sokkal jobb eredményt értetek el mint az előző tanévben. De nem is szaporítom tovább a szót, kiosztom a bizonyítványaitokat.
      Az egész tanévzáró ünnepség 2 és fél óra alatt lezajlott. Fél egykor értem haza.
- Tádááám, itt a bizi! - rohantam oda apukámhoz aki egy puszival fogadott, és persze egy tábla csokival. - Este elmehetek a haverjaimmal lógni? - néztem kiskutyaszemekkel nevelőmre, kinek én vagyok az egyetlen ici-pici lányocskája.
- Ahogy elnézem a jegyeidet, megérdemled. Menjél csak. - egy óriási cuppanóst nyomtam az arcára, majd berohantam a fürdőbe készülődni.